Pozitív mérleg

 

 

Pedig a Titánok készültek ellenünk, hiszen a második fordulóban kiélezett csatában csak az utolsó percben tudták egyenlőre menteni a találkozót.

A mieink egyébként eddigi hat összecsapásuk első mérkőzését is a zalai megyeszékhelyen játszották a Szombathely ellen, hiszen a pályánk még nem kész a bajnokik fogadására, de ez már csak hetek kérdése. Addig is Zala és Székesfehérvár ad otthont a Lovagok hazai találkozóinak. Ahogyan említettük, a nyitó fordulóban a Pingvinekkel kezdtünk és a szokásos “keveset voltunk jégen” kifogás ellenére is szép játékkal múltuk felül a hasonló gondokkal küzdő ellenfelet. Éppen kétszer annyi találatot jegyeztünk, mint Ők! A már korábban említett zalaegerszegi döntetlent követően Győrbe látogattunk. Itt a srácok megtapasztalták, hogy néha nagyon kicsi koncentrációs különbség is hatalmas eredménybeli differenciát jelenthet. Hiába voltunk méltó ellenfelei a zöld-fehéreknek, hiába vezettünk számtalan támadást a kapujukra, jókora zakó lett a vége. Pedig a játék képe nem azt mutatta, hogy nyolc gólra csak eggyel tudunk válaszolni. Búsulni nem sok időnk volt, hiszen a következő vasárnap már a visszavágó miatt utazhattunk a győriek vadinat új pályájára. Szerencsére most összeszedetten léptünk jégre, ami egy roppant izgalmas és tempós meccsben nyilvánult meg. Vendéglátóink nem is tudtak mit kezdeni a mieink érett játékával és az utolsó percekig vezettünk egy találattal. A szerencse azonban nem nekünk kedvezett, a hajrában jobban jött ki a lépés az ETO-nak. Először egyenlíteni tudtak, majd a győztes találatot is betuszkolták nekünk. Ennek ellenére hatalmas dicséret illeti meg a kis Lovagokat, hiszen tökéletesen betartották a taktikát és a mérkőzés jelentős részében csapatként fölé kerekedtek a Győrnek. Sokat tanultunk azon a napon!

A tapasztalatot azután a Szombathely elleni visszavágón tudták kamatoztatni a srácok. Hat találatunkra mindössze egyszer tudtak válaszolni most a Pingvinek. A hetedik fordulóra is kitartott a lendület, a legutolsó összecsapáson, egy nagyszerű középső harmadban köszönhetően, több mint kétszer annyit vágtunk a KASI-nak! Jelenleg tehát, a nehézségek ellenére úgy látszik jó úton haladunk a tizenkettesekkel. Alig várjuk, hogy hosszú évek után a saját “nagypályánkon” fogadhassuk az ellenfeleinket és végre otthon érezzük magunkat egy szabvány méretű jégfelületen. Az elmúlt években mindig nagy hátrányt jelentett, hogy a bajnoki fordulók alkalmával nem a megszokott méreteken kellett teljesíteni és soha nem a megszokott öltöző várt bennünket. Úgy tűnik, a Jéglovagok ennek a nem túl szerencsés évnek a végén végre célba érnek, és birtokba vehetik Veszprém első igazi pályáját. Már nagyon várják a srácok, de addig is, megyünk előre! Hiszen csapatot így is lehet azért építeni!